köböl [4] A: 1193 cubuleſ [sz.] [hn.] (ÓMOlv. 56); 1299 ? Kubyli [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 115); 1306 Kublus [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 76); 1329 Kubelkuth [hn.] (OklSz.); 1395 k. kebel (BesztSzj. 491.); 1416 u./¹ ko̗bo̗l (BécsiK. 8); 1560 k. köbóly (GyöngySzt. 3423.) J: 1 1193 ? ’a kút v. forrás gödrének kibélelésére való faedény | hölzerne Fassung der Grube eines Brunnens od. einer Quelle; Brunnenkranz’ (↑), 1233 ’ua.’ (OklSz.); 2 1395 k. ’vidékenként és koronként változó, kb. 62, 94 v. 125 l nagyságú űrmérték, illetőleg ekkora űrtartalmú faedény | Art Hohlmaß unterschiedlicher Größe bzw. ein Holzgefäß von dieser Größe’ (↑); 3 1786 ’egy fajta területmérték | Art Flächenmaß’ (NSz.) Sz: köblös 1193 [hn.] (↑); 1346 ’olyan 〈terület〉, amelybe egy köböl magot szoktak vetni | Ackerstück, worauf eine Metze Getreide gesät wird’ (OklSz.)

köb A: 1780 köbnyi [sz.] (Szily: NyÚSz. 508) J: 1 1780 ’köbmérték | Kubikmaß’ (↑); 2 1784 ’harmadik hatvány | dritte Potenz’ (NSz.)

A szócsalád alapja, a köböl német  (feln.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (ófn.) miluhchubilī ’kis tejeskanna’, (kfn.) kübel ’fából készült edény; űrmérték’ [< prov.  (óprov.) cubel ’kis fakád, fateknő, dézsa’]. A provanszál szó a lat. cupa ’dézsa, hordó, tartály’ szóra megy vissza.  ≋  Megfelelői: ang.  (óang.) cyfel ’vödör, kanna’; szbhv.  (Kaj) kebel ’hordó, tartály, dézsa’; cseh kbel ’vödör, kanna’; stb.  ⌂  A németből való származtatás mellett főleg a fonetikai körülmények szólnak, továbbá olyan hasonló jelentésű szavak, mint a →méc, →sajtár stb. Az 1., 3. jelentés metonímia. A 3. jelentést vö. az 1346-ból adatolt származékszóval.

A köb jelentéselkülönüléssel keletkezett. |  ⌂  A szó a nyelvújítás korában különült el az összetett szóként értelmezett köböl-től.

A szócsaládhoz még |  ⚠  Szláv nyelvekből való származtatása kevésbé valószínű.

☞ NyK. 49: 289; Kniezsa: SzlJsz. 676; MNy. 54: 465; TESz. köb a.; Mollay: NMÉr.; EWUng.→ köb-, kupa¹, kübli