kótyagos A: 1613 Meg kócsagosodott [?✐] [sz.] (NySz.); 1627 kólcsagos [?✐] (NySz.); 1662/ kotyogósága [sz.] (NySz.); 1668 kótságos (NySz.); 1784 kótyagoſodni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. 49); 1792 kótzagos (Baróti Szabó: KisdedSz.) J: 1 1613 ’mámoros, ittas; kábult | berauscht, beschwipst; betäubt’ (↑); 2 1627 ’hóbortos, féleszű | närrisch, übergeschnappt’ (↑); 3 1868 ’lankadt, gyenge | ermattet, schwächlich’ (Bakos J.: Szműv. 31)

Relatív fiktív tőből keletkezett származékszó. |  ⌂  A relatív tő -g gyakorító képzővel keletkezett. Az abszolút tő valószínűleg onomatopoetikus eredetű és a →kotyog szócsaláddal függhet össze. A szóvég -s deverbális melléknévképző; vö. lakos (→lak¹), tilos (→tiloszik) stb. A jelentések a valószínűleg eredeti 1. jelentésből fejlődhettek ki metaforikusan. Hasonló jelentésfejlődéshez vö. itos (→iszik), kortyondi (→kortyant).  ∼  Idetartoznak: (N.) kóty, ’bolondos, bohó’  (ÚMTsz.), (N.) kótya ’ua.’  (MTsz.), (N.) kotyós ’ittas, mámoros’  (MTsz.), (N.) kótyás ’ua.; bolondos, bohó’  (MTsz.).

☞ Bárczi: SzófSz.; TESz.; EWUng.→ kotyog