kósza A: 1522 ? Koza [szn.] (MNyTK. 86: 38); 1522 ? Kozÿas [sz.] [szn.] (MNyTK. 105: 41); 1578 Kósza [?✐] (RMKT. 4: 260); 1837 kosza (NSz.) J: 1 1522 ? ’kóborló, csavargó | herumstreichend, vagabundierend’ (↑), 1578 ’ua.’ (↑); 2 1742/ ’meg nem erősített 〈hír, pletyka〉 | vag 〈Gerücht, Hörensagen〉’ # (NSz.); 3 1819 ’dologkerülő | arbeitsscheu’ (NSz.)
kószál A: 1645 kószál [?✐] (NySz.); 1848/ kószáll (NSz.); nyj. kócál (ÚMTsz.) J: ’kóborol, csavarog | herumstreichen, vagabundieren’ #
Relatív fiktív tőből keletkezett származékszavak. | ⌂ A relatív tő -sz gyakorító képzővel keletkezett; vö. →alszik. Az abszolút tő a →kall tövével függhet össze. A végződések valószínűleg -a (folyamatos) melléknévi igenévképző, ill. -ál gyakorító képző; vö. dobál (→dob), ugrál (→ugrik) stb. A tővégi l hiányához vö. →kódorog. – A jelentések a tő eredeti ’ide-oda mozog’ jelentéséből magyarázhatók; vö. →kalandozik, →kódorog stb. Ugyanakkor nem zárható ki, hogy a kósza a kószál-ból jött létre elvonással. ⚠ A →kúszik-kal való összefüggése kevésbé valószínű.
☞ Bárczi: SzófSz.; TESz.; Benkő: FiktI. 99, 135; EWUng.→ kall, kódorog