kóró A: 1153 couroug [sz.] [hn.] (MNL (OL) Dl. 206819); [1200 k.] Couroug [sz.] [hn.] (An. 50.); 1405 k. koro (SchlSzj. 971.); 1568 ? kore [szn.] (MNy. 62: 503); 1604 koró (Szenczi Molnár: Dict. Rhus a.); 1749 kórét (NSz.); 1776 górókkal (NSz.); 1795 k. góré (NSz.); nyj. góre (ÚMTsz.) J: 1 [1200 k.] ’száraz, kemény növényi szár | dürrer Stengel der ein- und zweijährigen Pflanzen’ # (↑); 2 1792 e./ ’megvénült, sovány ember | alter magerer Mensch’ (NSz.)

Jövevényszó egy csuvasos típusú ótörök nyelvből. |  ≡  Vö. AH. qovra ’kiszáradt növények szára’; CC. qovra ’fűszál, gabonaszár, szalma; gyom, gaz ‹a gabonában›’; lebedtatár qoraq ’nagy levelű növény; nádsíp’; hak. χobraχ ’síp’ stb. Megfelelői a mongol nyelvekben is megtalálhatók.  ⌂  A magyarba átkerült alak *qoßraq. A szótagvégi ß vokalizációjához vö. →kőris, →kőrő; a szóvég kialakulásához vö. →apró, →komló stb.  ⌂⇒  A magyarból: szbhv. korov ’gyom, gaz’.  ∼  Összetételi utótagként vö. cickóró (→cica).

☞ MNy. 3: 258; TESz.; Ligeti: TörK. 63, 310; EWUng.