kór A: 13. sz. második fele/ Koorſagbon [sz.] (GyS.); 1405 k. cor (SchlSzj. 1961.) J: ‹mn› 13. sz. második fele/ ’beteg | krank’ (↑) | ‹fn› 1 1474 ’beteg ember | kranker Mensch’ (BirkK. 3); 2 1604 ’betegség | Krankheit, Leiden’ (Szenczi Molnár: Dict.) Sz: kórság 13. sz. második fele/ ’betegség | Krankheit’ (↑) | kórul 1456 k. korwlt wala ’megbetegedik | krank werden’ (SermDom. 2: 87)

Jövevényszó egy nyugati szláv nyelvből. |  ≡  Cseh chorý, (R.) chvorý; szlk. chorý; le. chory: ’beteg’ [indoeurópai eredetű; vö. av. χ ͮ ara- ’seb, sebesülés’; ném.  (ófn.) sweran ’fáj, fájdalmat okoz’; stb.]. Vö. még or.  (N.) хворь ’betegség’.  ⌂  A főnévi 2. jelentés valószínűleg a kórság származékszó alapján keletkezett; a nyelvújítás korában terjedt el, korábbról csak szótárakból adatolható.

☞ MNy. 35: 201; Kniezsa: SzlJsz. 279; TESz.; EWUng.→ gümőkór, holdkóros, kór-, sápkór