kóborol [1] A: 1470 coborlok [sz.] (SermDom. 2: 659); 1553 kobornac (Tinódi: Cronica q3b); 1562 kobollás [?✐] [sz.] (NySz.); 1562 elkoborol (NySz.); 1789 kóbarol (NSz.); nyj. kóbol (MTsz.) J: 1 1470 ’rabol, fosztogat | rauben, plündern’ (↑); 2 1585 ? ’csavarog, csatangol | herumstreichen’ # (Cal. 298), 1755 ’ua.’ (NSz.)

kóbor² A: 1480 ? Kobor [szn.] (OklSz.); 1751 kóbora (Pais-Eml. 590) J: ‹fn› 1480 ? ’csatangoló, vándorló személy, csoport | Herumstreicher, Wanderer, Nomadenvolk’ (↑), 1751 ’ua.’ (↑) | ‹mn› 1805 ’csatangoló, vándorló | herumstreichend, herumwandernd’ (Szily: NyÚSz.)

kóborog × [1] A: 1774 koborgásomnak [sz.] (NSz.); 1786 koborog (MNy. 65: 338); 1795 kóborgó [sz.] (NSz.); 1831 Kóbolyog (Kreszn.); nyj. góbolyog (ÚMTsz.); kóbolog (MTsz.) J: 1 1774 ’kóborol, csatangol | herumstreichen’ (↑); 2 1808 ’rabol, fosztogat | rauben, plündern’ (Sándor I.: Toldalék)

A szócsalád alapja, a kóborol német  (feln.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (kfn.) koberen, koveren ’elér, megszerez; megerősödik; keres, érez, érzékel ‹vadászkutya›; hazárdírozik’, (kor. úfn.) kobern ’ua.’, (baj.-osztr.) sich erkobern ’megerősödik’, (szil.) kobern ’összegyűjt magának; megszerez’ stb. [valószínűleg a lat. recuperare ’visszanyer, visszakap’ alapján].  ⌂  Az alakváltozatok az rl mássalhangzótorlódás feloldása és hasonulás által keletkeztek.

A kóbor elvonás. |  ⌂  A kóborol-ból keletkezett.

A kóborog analógiás alakulat. |  ⌂  Olyan szavak analógiájára keletkezett, mint a dübörög (→dübög), háborog (→háborgat) stb.

A szócsaládhoz még |  ∼  Idetartozik játszi szóalkotásként: kóbori ’kószáló, csavargó’  (1794: NSz.), ’kószálás, csavargás’  (1861: MNyszet. 6: 336).

☞ MNy. 4: 34, 44: 82; TESz.; Mollay: NMÉr.; EWUng.