kísért A: 1372 u./ keſertetÿtewl [sz.]; kÿſertuen [sz.] (JókK. 78, 45); 1416 u./¹ kėſeꝛtėtec (BécsiK. 27); 1527 Megh kyſyrthem (Heyden: Puerilium 22); 1575 meg ... keſérteni [sz.] (Heltai: Krón. 93a); 1708 Kíſértem (Pápai Páriz: Dict.); 1719 kísírtsed (NSz.); 1778 késirtetnek [sz.] (NySz.) J: 1 1372 u./ ’kísér | begleiten’ (JókK. 45); 2 [főleg meg~] 1372 u./ ’bűnre csábít | in Versuchung führen’ # (JókK. 49); 3 1372 u./ ? ’próbára tesz vkit | auf die Probe stellen’ (JókK. 111), 1416 u./¹ ’ua.’ (BécsiK. 28); 4 [főleg meg~] 1527 ’megkísérel, megpróbál | versuchen, erproben’ (↑); 5 1800 ’ijeszt, rémít | schrecken’ (Márton J.: MNSz.–NMSz.); 6 1801 ’〈halott, szellem〉 látható alakban megjelenik | umgehen, spuken’ # (NSz.); 7 1873 ’〈elavult eszme v. társadalmi jelenség〉 visszajár, érvényesül | gespenstern, spuken 〈überholte Verhältnisse〉’ (NSz.) Sz: kísértet 1372 u./ ’kísértés | Versuchung’ (↑); 1800 ’szellem, hazajáró lélek | Gespenst’ (Márton J.: MNSz.–NMSz.) | kísértő 1405 k. keſertw ’megkísértő személy, csábító | Versucher, Verführer’ (SchlSzj. 652.) | kísértés 1528 kesertesnek (SzékK. 355) | kísérteties 1837/ kisérteties (NSz.)

Származékszó. |  ⌂  A →kísér ’kísér; követ, utánamegy’ -t műveltető (vagy esetleg mozzanatos) képzős származéka. A 2–4. jelentések jelentésszűküléssel keletkeztek az eredeti 1. jelentésből. A 2–4. jelentések kapcsolatához vö. lat. tentare; ném. versuchen: ’kipróbál; próbára tesz; kísértésbe visz’. Az 5. és 6. jelentés a nyelvújítás korában keletkezett.

☞ MNy. 56: 81; TESz.; EWUng.→ isten-, kísérUN UEW. № 1774