késik A: 1138/ ? Keſeudí [sz.] [szn.] (MNy. 32: 133); 1211 ? keseu [sz.] [szn.] (OklSz.); 1372 u./ keſekuala [▽] (JókK. 15); 1527 kyſſeel (Heyden: Puerilium 42); 1595 Keesni [sz.] (Ver. 25.) J: 1 1138/ ? ’vmit vontatva, halogatva tesz, végez | säumen, zögern’ (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑); 2 1372 u./ ’várat magára, vhol (el)időzik | säumig sein, (zu) spät kommen. Verspätung haben’ # (JókK. 160); 3 1838 ’〈óra〉 a valóságos időnél kevesebbet mutat | nachgehen 〈Uhr〉’ # (Tzs.) Sz: késő 1138/ ? [sz.] [szn.] (↑); 1372 u./ keſeyg (JókK. 75) | késedelem 1372 u./ keſedelmben (JókK. 14) | késedelmes 1372 u./ keſedelmeſ (JókK. 160) | késedelmezik 1416 u./¹ keſedèlmèzic ’kés(leked)ik | säumen’ (BécsiK. 264) | késlel 1495 e. keſeben ’(meg)akadályoz, gátol | hindern’ (BirkK. 6) | késleltet 1568 keſlelteſſe (Kovács I.: LevAd.) | késlekedik 1799 késlekedése (NSz.) R: később 1474 keſeben (BirkK. 6)

Ótörök jövevényszó. |  ≡   Ujg. kič-; Kāšγ. kīč- vagy kēč-; houtsma kič-: ’késlekedik, késik’; stb. [török eredetű]. Vö. még  ujg. kič ’hosszan, sokáig’; oszm. geç ’késő, kései’;  csuv. kaś ’este’; stb.  ⌂  A magyarba átkerült alak *kīč- vagy *kēč-. A szó belseji török č > m. s hangváltozáshoz vö. →borsó, →keselyű stb.  ⌘  A késlekedik nyelvújítási származékszó.

☞ MNy. 3: 255, 62: 396; TESz.; StUASuppl. 1: 132; Ligeti: TörK. 56, 121; EWUng.