kérődzik A: 1372 u./ kerewdnek (JókK. 136); 1416 u./¹ kero̗do̗znèk vala (BécsiK. 191); 1585 Keroͤzni [sz.] (Cal. 932); 1748 kéroͤdgyem [▽] (NSz.); 1760 koͤroͤdzoͤ [sz.] (NSz.); 1784 kérö́dzni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. 97); 1861 kéredző [sz.] (NSz.); nyj. kéréddzik, kérőz, kⁱérëgzik (Nyatl.); kérhűzik, kírűzik, kürüzzik (ÚMTsz.) J: 1 1372 u./ ’mond, kijelent vmit | sagen, aussagen’ (↑); 2 1416 u./¹ ’felböfög; 〈állat〉 félig megrágott ételt felböfögve újra megrág | rülpsen; wiederkäuen’ # (BécsiK. 191); 3 1668 ’rágódik vmin | über etw grübeln, etw wiederkäuen’ (NySz.)

kérdik † A: 1405 k. kerdem (SchlSzj. 367.) J: ’böfög, 〈állat〉 félig megrágott ételt felböfögve újra megrág | rülpsen, wiederkäuen’

Vitatott eredetű szócsalád. | 1 Örökség, finnugor kori tővel, magyar képzéssel. |  ≡  A szótőhöz vö. vog.  (Szi.) kēraľt- ’(fel)böfög, (fel)böffent; ‹állat› félig megrágott ételt felböfögve újra megrág’; zürj.  (Sz.) gorʒ́i̮- ’hány, okádik’; votj.  (Sz.) gurǯ́- ’böfög, (fel)böfög, (fel)böffent’ [fgr. *kerɜ- ’böfög, (fel)böfög, (fel)böffent’]. 2 Ótörök jövevényszó, magyar képzéssel. |  ≡  Vö. oszm.  (R.)  gevir- ’rág, ‹állat› félig megrágott ételt felböfögve újra megrág’; leb. kebïr- ’rág’; stb. [török *kew ’rág, ‹állat› félig megrágott ételt felböfögve újra megrág’].  ⌂  Kiindulási alakja: *keβir-; a szó belseji magánhangzóhoz vö. őröl (→őr¹). – A szóvég -ődik, -ő(d)zik gyakorító-visszaható képző, ill. -d gyakorító képző. A kérő ’a felböfögésnél visszaöklendezett étel’  (1551: NySz.) ugyanebből a tőből keletkezett mint -ő képzős, főnevesült folyamatos melléknévi igenév.  ⚠  A →kér¹ származékaként való magyarázata kevésbé valószínű.

☞ Bárczi: SzófSz.; MNy. 54: 352, 58: 30; TESz.; MSzFE.; StUASuppl. 1: 130; EWUng.→ kőrőUN UEW. № 293