kém A: 1138/ ? Keme [sz.] [szn.] (MNy. 32: 205); 1372 u./ kymeluen [sz.] (JókK. 41); 1416 u./¹ kėmėc (BécsiK. 32); 1553/ Kuͤmſegben [sz.] (Tinódi: Cronica C1a) J: 1 1372 u./ ’olyan személy, aki (titokban) vkit megfigyel, vmit kifürkész, kipuhatol | Späher’ (↑); 2 1416 u./¹ ’őrszem | Wache’ (↑); 3 1527 ’olyan személy, aki állami, katonai titkokat kifürkész és más államnak kiad | Spion’ # (ÉrdyK. 396) Sz: kémel 1372 u./ [sz.] ’megfigyel, felderít | spähen’ (↑) | kémlel 1541 meg kimle͐lnek (Sylvester: ÚT. 2: 122) | kémkedik 1700 kémkedem (Szily: NyÚSz.)
Ismeretlen eredetű. | ⌂ A kémel, kémlel származékszó a kifejezés eredeti, általánosabb 1. jeletését őrzi.
☞ Bárczi: SzófSz.; TESz.; EWUng.