kék-

kékharisnya ∆ A: 1835 kék harisnya (Rajzolatok 1835. jan. 28.: 46); 1837 kék harisnyának (MNy. 66: 234) J: ’a művészetek és tudományok iránt rajongva érdeklődő, de rendszerint csak tudálékos és műveltségét fitogtató nő | Blaustrumpf’ | kékvérű A: 1842 Kék vérünek (NSz.) J: ’főnemesi származású 〈személy〉 | aristokratischer Abstammung 〈Person〉’ | kékszakáll A: 1829 Kékszakáll (Muzárion 3/16: 164); 1844 kékszakállas [sz.] (NSz.) J: ’olyan férfi, aki feleségeit, ill. kedveseit gyakran váltogatja és tönkreteszi, esetleg meg is öli őket | Blaubart’ Sz: kékszakállú 1898 kékszakállu herczeg ’csábító, hírhedt, kíméletlen, esetleg vérengző | blaubärtig’ (NSz.)

Tükörfordítás előtagja, azonos a →kék szóval. |  ⌂  A tükörfordítások nemzetközi minta alapján keletkezett összetett szók. A kékharisnya szóhoz vö. ném. Blaustrumpf; ang. bluestocking; fr. bas-bleu; stb.: ’a tanultságát fitogtató nő’. Az angol nyelvi hatás által vált elterjedtté egy angliai irodalmi szalon egykori harisnyadivatja alapján tréfás szóalkotásként keletkezett.  ⇒⌂  A magyarba angol és német közvetítéssel került.  ⌂  A kékvérű-höz vö. ném. blaublütig; ang. blue blooded; fr. du sang bleu; stb.: ’kékvérű’. A spanyolból terjedt el; vö. sp. sangre azul ’kék vér’; így jellemezték Spanyolországban a nyugati gót származású nemeseket, akiknek a fehér bőrük a kékesen áttetsző erekkel különbözött a mórokétól.  ⇒⌂  A magyarba főleg a német nyelvből került.  ⌂  A kékszakáll szóhoz vö. ném. Blaubart; ang. Bluebeard; fr. Barbe-Bleue; stb.: ’kékszakáll’. A francia nyelvi hatás által vált elterjedtté, Ch. Perrault francia író (1628–1706) mesefigurájának nevéből: Raoul, Chevalier Barbe-Bleue ’Kékszakáll lovag’ megölte a feleségeit, akik nem engedelmeskedtek parancsának.  ⇒⌂  A magyarba a francia, ill. a német irodalmi nyelv közvetítésével került.  ⌂  Utótagok a magyarban (címszók kivételével): vérű (< →vér).

☞ TESz. kékharisnya a., kékszakáll a., kékvérű a.; EWUng.→ harisnya, kék, szakáll, vér