kártékony A: 1607 kartekoni (SzT.); 1705 kártékon (RákFLev. 4: 496) J: 1 1607 ’kárt, bajt okozó, gonoszságot elkövető 〈személy〉; kárt okozó 〈állat, növény, természeti erő〉 | Schaden, Unheil stiftend, Bosheit begehend 〈Person〉; schädlich 〈Tier, Pflanze, Naturkraft〉’ # (↑); 2 1750 ’hátrányos, ártalmas 〈tulajdonság, szokás, társadalmi v. szellemi jelenség〉 | nachteilig 〈Eigenschaft, Gewohnheit, Erscheinung des Gesellschafts- od. Geisteslebens〉’ (Wagner: Phras. Domo a.)
Összetett szó. | ⌂ A →kár + tékony ’tevő, előidéző, okozó’ összetétele. A tékony csak összetételben fordul elő; a →tesz ige te- tőváltozatának -ékeny melléknévképzős származéka; hasonló származékszavakhoz vö. kárt tevékeny ’kárt tevő’ (1647: NySz.) szószerkezet. Az összetétel utótagjában hangrendi kiegyenlítődés és szóösszerántás is található. A szó keletkezését a lat. damnificus ’károkozó’ [vö. lat. damnum facere ’kárt okoz’] befolyásolhatta. ∼ Rokon értelmű szó: kártevő ’káros’ (1531: ÉrsK. 263).