kártya¹ A: 1495 k. kartha (OklSz.); 1533 Jaczo charta (Murm. 2520.); 1560 k. kartya[ja]cho (GyöngySzt. 929.); 1632 kárta [?✐] (NySz.); 1678 kártyán [?✐] (Thaly: Adal. 1: 78) J: 1 1495 k. ’játékkártya; kártyajáték | Spielkarte; Kartenspiel’ # (↑); 2 1590 ’papír; papírszelet, karton | Pappe; Papier (Schnitzel)’ (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 139); 3 1788 ’térkép | Landkarte’ (NSz.); 4 1833 ’jegy, belépőjegy | Eintrittskarte; Besuchskarte’ (NSz.); 5 1896 ’levelezőlap | Postkarte’ (NSz.) Sz: kártyás 1584 kartyasoc (NySz.) | kártyázik 1697 kártyázásban [sz.] (Nyr. 42: 18)

Vándorszó. |  ≡  Ném. Karte; fr. carte; ol. carta; szbhv. karta; or. карта; stb.: ’karton(papír); játékkártya; térkép; stb.’ Vö. még lat. charta, carta ’papirusz; okirat; levél’, (k.), (h.) ’pergamen; papír’ [< gör. χάρτης ’papirusz; papiruszlap’]. A játékkártya jelentése az olaszban keletkezett az ol. carte da gioco ’játékkártya’ szószerkezet alapján; vö. még lat. chartae lusoriae ’ua.’.  ⇒⌂  A magyarba a latinból, az olaszból és a németből került.  ⌂  A szó belseji ty a →hártya hatására keletkezett. A 3. és 4. jelentéshez vö. még a valószínűleg német hatást mutató földi kártya ’térkép’  (1788: NSz.), ill. látogató kártya ’névjegy’  (1836: NSz.) szószerkezeteket.  ∼  Idetartozik: (R.) kárta ’pergamen’  (1527: ÉrdyK. 25), amely a hazai latinságból származik (↑).

☞ Kniezsa: SzlJsz. 652; TESz.; EWUng.→ hártya, kartács¹, kartell, karton², kartoték, skart