káromol [1] A: 1372 u./ meg karomla (JókK. 157); 1456 k. karwmlÿak uala (SermDom. 2: 142); 1551 karomlottac (NySz.); 1619 Káromoltatunk [?✐] [sz.] (NySz.) J: 1 1372 u./ ’〈Istent, a szenteket, a vallásos tiszteletben részesített tárgyakat〉 szitokkal, átokkal illet | lästern 〈Gott, die Heiligen, Religiöses〉; Gotteslästerung begehen’ (↑), 1416 u./¹ ’ua.’ (BécsiK. 174); 2 1372 u./ ? ’kigúnyol, megcsúfol | verspotten’ (↑), 1416 u./¹ ’ua.’ (BécsiK. 235); 3 1559 ? ’vádol; rágalmaz | anklagen; verleumden’ (Sztárai: ComLep. 35), 1588 ’ua.’ (NySz.) Sz: káromlás 1416 u./¹ karomlaſokat (BécsiK. 280) | káromlat 1416 u./¹ kaꝛomlatot ’gyalázás, káromlás; istenkáromlás, blaszfémia, szentségtörés | Lästerung; Blasphemie’ (BécsiK. 18)

káromkodik A: 1470 karomkodik (SermDom. 2: 693) J: 1 1470 ’istenkáromlást követ el; 〈Istent, a szenteket, a vallásos tisztelet tárgyait sértve〉 szitkozódik | Gotteslästerung begehen; lästern, fluchen’ # (↑); 2 1588 ’vádaskodik | Anklagen erheben’ (NySz.); 3 1759 ’〈bosszúságában, haragjában〉 durván, trágárul szitkozódik | zotenhaft, unflätig fluchen 〈im Ärger, Zorn〉’ # (NSz.)

Származékszó egy fiktív tőből. |  ⌂  A szótő bizonytalan, esetleg onomatopoetikus eredetű és a →károg-gal lehetett összefüggésben. A szóvégek -l kezdő-mozzanatos, ill. -kodik gyakorító-visszaható képzők. A szó belseji m kezdő-mozzanatos képzőnek tűnik. Azzal is számolni kell azonban, hogy a szócsalád alapja a káromol, amely a káromkodik-ból keletkezett a szó belseji l kiesésével és gyakorító-visszaható képzővel.  ⚠  A →kár származékaként való magyarázata kevébé valószínű.

☞ MNy. 40: 119; NytudÉrt. 50: 24; TESz.; Nyr. 110: 350; EWUng.→ isten-, károg