kánon A: 1559 Canonhoʒ (Székely I.: Krón. 120b); 1668 Kánonoz [sz.] (NySz.) J: 1 1559 ’a mise változatlan része | unveränderlicher Teil der Messe’ (↑); 2 1614 ’jogszabály | Rechtsnorm, Rechtsvorschrift’ (ErdTörtAd. 2: 342); 3 1854 ’vmely dallamot több egymás után induló szólamban megszólaltató, énekelhető zenemű | Kettengesang’ (Heckenast: IdSzT.); 4 1895 ’a szentíráshoz tartozónak tartott könyvek jegyzéke | Liste der authentischen bzw. verbindlichen Schriften eines Glaubens od. Lehrgebäudes’ (PallasLex.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. (e.) canon ’szabály, mérőzsinór, zsinórmérték; törvény, jogszabály, jogtétel’, (h.) ’jegyzék, lista, regiszter’ [< gör. κανών ’vízszintező léc, vízmérték, mérőrúd, mérőpálca; szabály, előírás, rendelkezés’]. ≋ Megfelelői: ném. Kanon; fr. canon; stb.: ’törvény, szabály, kánon ‹egyház, zene›’. A zenei szakkifejezés azt jelenti, hogy egyes hangok egy pontos szabály szerint egyformán ismétlődnek. ∼ Idetartoznak: kanonizál ’boldoggá avat; kánoninak, irányadónak nyilvánít’ (1508: NádK. 656); kanonikus ’kánoni, irányadó’ (1607: Farkas: GLEl.), ’kanonok’ (1749: Farkas: GLEl.).