kámpicsorodik A: 1795/ elkámpicsorodott (NSz.); 1808 Kámpitsorodni [sz.] (Sándor I.: Toldalék); 1810 Elkámpitsorodom [▽] (NSz.); nyj. kánficsolodni [sz.] (MTsz.) J: 1 [főleg el~ik] 1795/ ’elferdül; elgörbül, megvetemedik | verkrümmen; krumm werden, sich werfen’ (↑); 2 [főleg el~ik] 1796 ’elszontyolodik | bekümmert werden’ # (NSz.); 3 [főleg el~ik] 1832 ’〈vkinek a nyelve, szája〉 beszéd közben megbotlik | über ein Wort stolpern und aus dem Konzept kommen’ (NSz.)

Származékszó egy relatív fiktív tőből. |  ⌂  A relatív tő -r gyakorító képzővel keletkezett. Az abszolút tő bizonytalan, esetleg onomatopoetikus eredetű és egyrészről a →kába szócsaláddal, másrészről talán a →csámporodik szóval áll összefüggésben. A szóvég gyakorító-visszaható képző. Az abszolút és relatív tő közt található (i)cs a szót erősítő játszi elem onomatopoetikus írásjele, amely esetleg a picsog (→pityereg) hatását tükrözi. A legelterjedtebb 2. jelentés metonímiával keletkezett.  ∼  Tájszók ugyanebből a tőből: kámporodik ’esztelen, őrült, bolond’  (1647: NySz.); kámpul ’felcsillan, csillámlik, fénylik’  (1787: NySz.).

☞ TESz. elkámpicsorodik a.; EWUng.→ csámporodik, kába