káka A: 1138/ ? Kaka [szn.] (MNy. 32: 131); 1326 ? Kakazeg [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 508); 1500 k. kaka (MNy. 21: 141); 1552 kákac (NySz.); 1585 k. kȧko (Gl.); 1783 kákóból (Molnár J.: MKönyvHáz 3: 519); nyj. kákés (Nyr. 92: 545) J: ’vizes, mocsaras területeken élő növény, amelynek hengeres, levéltelen szára van | Binse (Scirpus)’
Valószínűleg jövevényszó egy török nyelvből. | ≡ Tat. kakı̈ ’egy fajta mocsári növény’; bask. qaqı̈ ’ua.’; kaz. qoγa ’egy fajta nád, nádas’; sór qoγa ’ua.’; stb. [? < török *qaq ’mocsár, láp’]. ⌂ A magyarba átkerült alakja: *qaqa vagy talán *qaqı̈; a szóvéghez vö. →bika, ill. →dara. A kákó változathoz vö. →kagyló, →szittyó stb. – Az átvétel idejét nem lehet pontosan meghatározni.
☞ MNy. 3: 224; TESz.; NytudÉrt. 105: 60; Ligeti: TörK. 310, 542; EWUng.