kusza A: 1757 ? Kusza (EWUng.); 1788 kusza (MNy. 70: 478); nyj. gusza (MTsz.) J: ‹mn› 1757 ? ’kuszált | wirr, verworren, verwickelt’ # (↑), 1788 ’ua.’ (↑) | ‹fn› 1 1882 ’kuszaság, bonyolultság | Verwirrung, Verworrenheit’ (NSz.); 2 1886 ’keresztrakás után a tarlón összekapart gabona | nach dem Aufmandeln zusammengeharktes Getreide’ (Nyr. 15: 66)

kuszál A: 1789/ öszve kesze-kuszálta (NSz.); 1810 öszve-kúszálok (NSz.) J: ’bonyolít, gabalyít | verwirren, verwickeln’

Fiktív tövű szócsalád tisztázatlan viszonyú tagokkal. |  ⌂  A tő ismeretlen eredetű. A szócsalád alapja inkább a kusza lehetett; igei tőből keletkezhetett a folyamatos melléknévi igenév -a képzőjével; vö. →csusza, →hulla stb. Ebben az esetben a kuszál a kusza -l igeképzős származéka. Ugyanakkor az sincs kizárva, hogy a szócsalád alapja a kuszál, és a kusza ebből jött létre elvonással.  ⊚  Az ige főleg az →össze igekötővel használatos (↑).

☞ TESz. kuszál a.; EWUng.