kuruttyol A: 1649 kuruttyoló [?✐] [sz.] (NySz.); 1784 kurutyolni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. 70); 1791 kurutsolo [sz.] (NSz.); 1793 kurruttyolni [sz.] (NSz.); 1794 kurotyolnak (NSz.); 1795 k. kurittyolni [sz.] (NSz.) J: 1 1649 ? ’brekeg | quaken’ # (↑), 1784 ’ua.’ (↑); 2 1770 ’megbújik vhol; várakozik, kuksol vhol | sich verstecken; sich ducken’ (NSz.); 3 1784/ ’fecseg, karattyol | plaudern, schwatzen’ (NSz.)
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A tő a →kurjongat, →kurrog stb. szócsaládokéval függ össze. A végződés gyakorító képző. A 2. jelentés metonímia, valószínűleg a békák életmódja alapján. A 3. jelentés metafora.
☞ NyK. 34: 460; TESz.; EWUng.→ karattyol, kurjongat, kurrogNszt ↪kuruttyol