kurtka × A: 1796 kurtkákat (NSz.); 1807 kurkát (MNy. 70: 478) J: 1 1796 ’rövid férfifelsőkabát, zeke | Männerjoppe’ (↑); 2 1796 ’női ujjas | Frauenwams’ (MNy. 70: 478)

Szlovák és ukrán jövevényszó. |  ≡  Szlk.  (R.) kurtka ’testhez simuló rövid ködmön, zeke’; ukr. куртка ’rövid férfifelöltő’ [valamely nyelv közvetítésével és képzéssel a lat. curtus, -a, -um ’rövid’ szóból; vö. →kurta]. Vö. még or. куртка ’rövid férfifelöltő’.  ⇒⌂  A palóc nyelvjárásokba a szlovákból, a székelybe az ukránból került át.  ∼  Erre az etimonra megy vissza keleti nyelvjárási szóként a kurtékli ’rékli, női ujjas’  (1816: Gyarmathi: Voc. 99), valamint a kurti ’rékli; kabátka’  (1833: NSz.). Ezek átadója a rom. scurtéică ’női bunda; prémes kabát’, ill. a rom. scurtă ’rövid felsőkabát’.  ⌂  A szó eleji mássalhangzó-torlódás a kurtka hatására, hangkieséssel oldódott fel. Mindkét szó hangalakját, főleg a kurtékli-ét a →rékli befolyásolhatta.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 681; TESz. kurti a. is; EWUng.→ kurta