kurrog A: 1585 Korrogok (Cal. 465); 1702 kurrogással (NySz.); 1776 gurrogásokkal [sz.] (SzT.); 1792 Kirrogni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1877 Kurrongó [sz.] (NSz.) J: 1 1585 ’krúgat 〈daru〉 | schreien 〈Kranich〉’ (↑); 2 1702 ’mély, berregő, morgásszerű gangot ad | knurren, quarren’ (↑); 3 1776 ’röfög | grunzen 〈Schwein〉’ (↑); 4 1792 ’hangosan, ijedten kotkodácsol | laut, erschrocken gackern 〈Huhn〉’ (↑); 5 1809/ ’kuruttyol | quaken’ (NSz.)

kurrant × A: 1775 kurrant (NSz.); 1792 kirrantani [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. Kirrogni a.) J: 1 1775 ’egyszeri berregő, morgásszerű hangot ad | einmal knurren; einen erschrockenen Laut geben 〈Huhn〉’ (↑); 2 1936 ’egyet krúgat 〈daru〉 | einmal schreien, krähen 〈Kranich〉’ (CsángSz.)

kúrol ∆ A: 1799 kúrolunk (NSz.) J: ’mély, morgásszerű hangot ad, kurrog | knurren, quarren’

kurrogat × A: 1803 Kurrogatni [sz.] (NSz.); 1825 kurrongata (NSz.); 1873 kurgat- (Budenz: MUSz. 7) J: 1 1803 ’lármával kerget | lärmend (ver)treiben’ (↑); 2 1825 ’kiált | schreien’ (↑); 3 1885 ’krúgat 〈daru〉 | krähen 〈Kranich〉’ (NSz.)

kurran × A: 1835 kurran (Tzs. Knurren a.) J: ’egyszeri berregő, morgásszerű hangot ad | einmal knurren’

Onomatopoetikus eredetűek. |  ⌂  A tő a →kordul, →kurjongat stb. szócsaládokéval függ össze. A végződések különféle igeképzők.  ∼  Ugyanebből a tőből való más gyakorító képzővel keletkezett a (N.) kurgál ’kerget’  (1907: ÚMTsz.). A palatoveláris párhuzamosság alapján szintén idetartoznak még: kerreg ’hangosan, ijedten kotkodácsol ‹tyúk›; morog ‹kutya›; stb.’  (1816: Gyarmathi: Voc. 99 [ɔ: 107]); kerrent ’rövid sercegő, ropogó hangot ad’  (1846: NSz.).

☞ NyK. 34: 460; TESz. kerreg a. is, kurgat a. is; EWUng.→ hurít, kordul, kurjongat, kuruttyol