kurjongat A: 1568 kuriogassa [kurjogat □] (NySz.); 1668 kurjágattyák [t-j] (NySz.); 1704 kurjongattak volna (RákFLev. 4: 195); 1865 kurjongatja (NSz.) J: 1 1568 ’lármával kerget; kiabál | lärmend jagen; schreien’ (↑); 2 1704 ’egymás után többször kurjant | lärmen, jauchzen’ (↑); 3 1813 ’〈madár〉 kiált, szól | schreien, rufen 〈Vogel〉’ (NSz.)

kurjant A: 1706 kurjant (RákFLev. 5: 329); 1792 kuriontani [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1794 karjantásai [sz.] (NSz.); 1857 kurjántani [sz.] (NSz.) J: ’felkiált | aufschreien’

kurjong × A: 1832 kurjong (Uránia 5: 278); 1860 kurjog (NSz.) J: 1 1832 ’kiált, kurjongat | schreien, jauchzen’ (↑); 2 1860 ’〈madár〉 kiált, szól | schreien, rufen 〈Vogel〉’ (NSz.)

Onomatopoetikus eredetűek. |  ⌂  A tő a →hurít, →kurrog stb. szócsaládokéval függ össze. A végződések különféle igeképzők. A kurjongat, kurjong formák szó belseji n-je szervetlen járulékhang. A kurjongat főleg a 2. jelentésében használatos.  ∼  A (N.) kurja ’‹a kiabálást utánzó mondatszó›’  (1790: NySz.), ’kiáltás’  (1838: Tzs.) valószínűleg a kurjongat ige kurjágat változatából, valamint talán a kurjant-ból lett elvonva.

☞ NyK. 34: 460; TESz.; EWUng.→ hurít, kordul, kurrog, kuruttyol