kuritol × A: 1561 kuritálást [✐] [sz.] (ItK. 1: 164); 1568 curituly [l-j] (NySz.); 1582 kuritolasra [sz.] (NySz.); 1604 Kurityolo [sz.] (Szenczi Molnár: Dict. Circulátor a.); 1642 kuruttyolást [sz.] (NySz.); 1792 Kuríttoló [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz.) J: ’csavarog, lődörög | herumstreichen, herumlungern’
Bizonytalan eredetű, talán latin (h.) jövevényszó. | ≡ Vö. lat. (h.) curritare ’megy, fut, lép’ [< lat. currere ’siet, fut’]. ⌂ A származtatás gyengéje egyrészt az, hogy a latin ige csupán egy adatból ismert; másrészt pedig az, hogy a latin és a magyar ige között csak részleges a jelentésbeli megfelelés. A változatok hangalakját a →kuruttyol is befolyásolta.
☞ TESz.; EWUng.→ kurzus