kulimász A: 1564 kolomázhoz [?✐] (Slavica 2: 95); 1597 kolomaszt (Slavica 2: 95); 1683 Kulyimaz (Nyr. 40: 111); 1697 Kulimaʃʒ (MNy. 80: 252); 1701 kulimáʃʒ (MNy. 80: 252); 1734 Kalamáz (MNy. 80: 252); nyj. kujimász (NytudÉrt. 1: 58); kulimajsz (ÚMTsz.) J: 1 1564 ’kocsikenőcs | Wagenschmiere’ (↑); 2 1683 ’orvosi v. szépségápolási célokra való kenőcs | Salbe als Heil- od. Schönheitsmittel’ (↑); 3 1812 ’habarcsként, vakolatként használt sár | matschiger Lehm als Mörtel und Wandputz; klebriger Schmutz’ (NSz.); 4 1961 ’kínos helyzet, baj | Patsche, Schlamassel’ (ÉrtSz.)

Szláv, talán szlovák jövevényszó. |  ≡  Szlk. kolomaž, (N.), (R.) kolomaz; – szbhv. kolomaz; or.  (N.) кóломазь; stb.: ’kocsikenőcs’ [< szláv *kolo ’kerék’ + *mazь ’kenőanyag’].  ⌂  A szlovák mint átadó nyelv mellett a szóföldrajz szól. A szó belseji i kialakulásához vö. →harisnya, →karima. A kulimajsz változat szervetlen járulékhangot tartalmaz. A 2-4. jelentés metafora; a 4.-ben a ragadós anyag és a kínos helyzet összefüggéséhez vö. →lekvár, →szar.

☞ Nyr. 75: 215; Kniezsa: SzlJsz. 293; Slavica 2: 95; TESz.; EWUng.→ kóló, máz