kulcs A: (†1015) 1220 k. ? Kulchoud [sz.] [hn.] (Györffy: DHA. I: 74); 1268/ ? Kuchud [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 3: 34); 1342 ? Kolch [szn.] (AnjOkm. 4: 230); 1395 k. kolch (BesztSzj. 537.); 1405 k. cuch (SchlSzj. 1075.); 1539 alkocz (MNy. 70: 259); 1585 k. kwlch (Gl.); 1816 Kutts (Gyarmathi: Voc. 41); nyj. kujcs (MTsz.) J: 1 1395 k. ’zárak, lakatok nyitására és zárására való eszköz | Schlüssel’ # (↑); 2 1416 u./² ’vminek a nyitja | Lösung, Erklärung’ # (MünchK. 69vb); 3 1592 ’egy fajta szerszám: csavarkulcs, órakulcs, zongorakulcs stb. | Art Gerät: Schraubenschlüssel, Klavierschlüssel usw.’ # (OklSz. puska-kulcs a.); 4 1757 ’katonai v. más szempontból döntő fontosságú hely, kulcspont | beherrschende Stelle, Schlüsselpunkt’ (NSz.); 5 1802 ’a hangjegyek olvasásmódját meghatározó jel a vonalrendszer elején | Zeichen zur Bestimmung der Tonhöhe’ (NSz.); 6 1828 ’kulcscsont | Schlüsselbein’ (NSz.); 7 1840 ’fizetési, elosztási stb. arány | Proportion der Bezahlung, Verteilung usw.’ (NSz.)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Óe. szl. kľúčь ’zárkulcs’; szbhv. ključ ’ua.; kulcspont; szénavonó horog; stb.’; szlk. kľúč ’zárkulcs, csavarkulcs; megoldás, magyarázat; a hangmagasság meghatározására szolgáló jelzés’; or. ключ ’ua.; kulcspont’; stb. [< szláv *kljuka ’kampó, horog’].  ⌂  A szó eleji mássalhangzó-torlódás feloldása részben hangátvetés által depalatalizálódással (a kulcs formában), részben a szó belseji mássalhangzó kiesésével történt (a kúcs típusú változatokban). A depalatalizációhoz vö. →család. A 2–5., 7. jelentések részben az 1. jelentés alapján, részben a ném. Schlüssel ’zárkulcs, csavarkulcs; vminek a nyitja; kulcspont; hangjegykulcs; fizetési, elosztási arány’ hatására keletkeztek. A 6. jelentéshez vö. →kulcscsont.

☞ MNy. 49: 457; Kniezsa: SzlJsz. 291; TESz.; EWUng.→ franciakulcs, klastrom, kulcsár, kulcsol, kulcscsont, slussz