kukta A: 1641 kuktak (NyDtáj. 150); 1643 kuchták (MNy. 61: 488); 1646/ kutka (MNy. 64: 468); 1770 kuptájinak (NSz.); 1799 Kufta (NSz.) J: 1 1641 ’szakácstanuló | Küchenjunge’ (↑); 2 1876 ’konyhában alkalmatlankodó férfi, fiú | Topfgucker’ (Nyr. 5: 425); 3 1972 ’gyorsfőző edény | Schnellkochtopf’ # (ÉKsz.) Sz: kuktáskodik 1794 kuktáskodott (NSz.)

Szlovák jövevényszó. |  ≡  Szlk.  (N.), (R.) kuchta ’szakácstanuló’ [valószínűleg szlovák eredetű; vö. szlk. kuchyňa ’konyha’]. Vö. még cseh kuchta ’szakácsnő ‹gúnyosan›’, (R.) ’szakácstanuló’.  ⌂  A szó belseji k-hoz vö. →bakter, →bukta stb. A kupta és kufta változatok talán elhasonulással keletkeztek, bár a románból való visszakölcsönzés (↓) is lehetséges, ugyanis a román szónak vannak cúptă és cúftă variánsai. A 2. jelentés tréfás metafora. A 3. jelentés kialakulásához vö. kuktaedény ’gyorsfőző fazék’  (1963: NSz.).  ⌂⇒  A magyarból: szbhv.  (N.) kuhta; rom.  (N.) cúctă: ’szakácstanuló’.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 291; TESz.; EWUng.→ konyha