kukora × A: 1685 Kukura (OklSz.); 1797 kukorák (NSz.); 1820 kugorán (MNy. 53: 516); 1822 Gugorák (MNy. 53: 516); 1858/ kunkora (NSz.); nyj. konkorája (ÚMTsz.) J: ‹mn› 1 1685 ’görbe, hajlott; ilyen szarvú 〈szarvasmarha〉 | krumm, gebogen; solche Hörner habend 〈Rindvieh〉’ (↑); 2 1824 ’göndör, göndör szőrű | kraus(haarig)’ (NSz.); 3 1865 ’gömbölyű; hengerded | kugelrund; walzig’ (CzF.) | ‹fn› 1 1820 ’csörlő, amellyel hajót, vízimalmot vízfolyás ellenében v. álló vízben mozgatnak, nehéz tárgyat magasba emelnek | (Gang)spill, Winde’ (↑); 2 1844 ’görbe szarv | krummes, gebogenes Horn’ (NSz.)

kunkorog × [1] A: 1716 tekergös kukorgos [sz.] (MNy. 66: 101); 1724 kukorogva [sz.] (MNy. 1: 277); 1798 kúkorgós [sz.] (MNy. 43: 307); 1801/ kunkorog (NSz.); 1833 Gugorog, Kukurog (Kassai: Gyökerésző 2: 301) J: 1 1716 ’kunkorodik, tekeredik | sich winden’ (↑); 2 1724 ’kuporog, kucorog | kauern, sich ducken’ (↑)

kunkorék × A: 1787 kunkorék (NSz.); 1808 Kukorék (Sándor I.: Toldalék); 1845 kukoríkok (NSz.); 1854 kukorikos [sz.] (NSz.) J: ‹mn› 1787 ’kunkorodott, hajlott | ringelig, gezwirbelt’ (↑) | ‹fn› 1 1803/ ’ránc, gyűrődés, hajtás | Falte, Knitterfalte’ (NSz.); 2 1809 ’huncutka, hajfürt | Stirnlocke’ (NSz.); 3 1845 ’perec | Brezel’ (↑)

kunkorodik A: 1787 kukorodva [sz.] (NSz.); 1792 Le-kukurodott (Baróti Szabó: KisdedSz. Kukorogni a.); 1797 kifelé-kunkorodott (NSz.); 1803 öſzve konkorodott [sz.] (MNy. 43: 307); 1810 Gugorodom [▽] (NSz.); 1840 gúgorodva [sz.] (NSz.) J: 1 1787 ’kuporodik | niederkauern’ (↑); 2 1797 ’csavarszerűen görbül | sich winden’ # (↑)

kunkorít A: 1799 konkorították (NSz.); 1838 Kukorít (Tzs.); 1864 kunkoritva [sz.] (NSz.) J: ’teker, csavar | ringeln, zwirbeln’

Származékszók egy relatív fiktív tőből. |  ⌂  A relatív tő -r gyakorító képzővel keletkezett; vö. →habar, →kotor stb. Az abszolút tő egy eredeti igenévszó igei értékű tagja lehet ’meggörbül, elgörbül’ jelentésben, a névszói értékű tag pedig a →kacs. A végződések -a (folyamatos) melléknéviigenév-képző, különféle igeképzők, ill. -ék névszóképző. A szó belseji n-hez vö. →konty, →kuncsorog stb. A kunkorék egyes változatai talán a →kankalék¹ hatását mutatják. A szócsalád tagjainak jelentése az abszolút tőé alapján jött létre.  ∼  A később adatolt kunkor ’katáng, cikória ‹növénynév›; cikornya, cifraság’  (1807: MagyFűvészk. 1: 151) tudatos szóalkotással keletkezett elvonás az igékből. A (N.) kukorcol ’lekuporodik; meglapul, meghúzódik’  (1837: NSz.) a relatív tőből keletkezett -col gyakorító képzővel; vö. →boncol, →hurcol stb. A kunkori ’perec; görbe, göndör’  (1838: Tsz.) valószínűleg a relatív tőből való játszi képzés az igék alapján. A (R.) kökörű ’kunkorgó, tekergőző’  (1508: NádK. 80) pedig a relatív tő palatális változatának származéka -ű (folyamatos) melléknéviigenév-képzővel; vö. →gyönyörű, →keserű stb.

☞ MNy. 7: 339, 57: 299; Bárczi: Szók. 31; TESz. kunkorodik a. is; Kylstra-Eml. 17, 20; EWUng.→ kacs, kankalék¹, kankalék², kankó²