kugli A: 1643 kuglival (MNy. 11: 384); 1795 Kuklizó [sz.] (NSz.); 1886 guglin (NSz.) J: 1 1643 ’golyó | Kugel’ (↑); 2 1655–1657 ’teke, tekézés | Kegel, Kegelschieben’ (Horváth M.: NEl. 119); 3 1882 ’tekepálya | Kegelbahn’ (NSz.) Sz: kuglizik 1709 kuglizott (MNy. 61: 475)
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. | ≡ Ném. (h. baj.-osztr.) khu͜͜͜͜gl̥͜ ’gömb, golyó; kugligolyó’, – ném. Kugel ’ua.’ [indoeurópai eredetű; vö. óind. gōla-ḥ ’gömb, golyó’; litv. gugà ’gomb’; stb.]. ≋ Megfelelői: szbhv. kugla ’golyó; teke’; cseh kule, koule ’golyó’; stb. ⌂ A szó eleji g-hez vö. →giccs, →gitt stb. A végződéshez vö. →hecsedli, →nudli stb.