kufár △ A: 1523 Kwfar [szn.] (OklSz.); 1533 Kufar (Murm. 2429.); 1575 Kuffároktól (NySz.) J: ’szatócs, piaci árus; nyerészkedő személy, üzér | Krämer, Höker, Gewinnler’ Sz: kufárkodik 1585 kufárkodom (Cal. 174)
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. | ≡ Ném. (kor. úfn.) (baj.-osztr.) kueffer ’kádár; pincemester; vendéglői, borházi felvigyázó’ [< ném. (baj.-osztr.) kuǝffǝ͠ ’faedény, dézsa stb.’; vö. →kúf]. ⌂ A magyar szónak az 1585-ös Calepinus-szótárban meglévő →kocsmáros, →szatócs szinonimái támogatják a megadott német megfelelőből való származtatást. ⚠ A ném. (kfn.) koufer ’vásárló; eladó’ főnévből való származtatás viszont kevésbé valószínű.
☞ TESz.; Mollay: NMÉr.; EWUng.→ kúf