kudarc A: 1575 kortzot, kurtzot (Heltai: Krón. 119, 123); 1615 kuarch (NySz.); 1616 kutarcztokat (NySz.); 1664 kuvarczot (NySz.); 1702 Kuharczot (NySz.); 1748 kudartzot (NySz.) J: ’balsiker, vereség | Mißerfolg, Schlappe’ #
Valószínűleg német (feln.) jövevényszó. | ≡ Ném., (kor. úfn.) kurz, (N.) korz: ’rövid, tömör’ [< lat. curtus ’megrövidített, csonka’]. Vö. még ném. zu kurz kommen ’megkárosítottá, megrövidítetté válik’, (kor. úfn.) einen kurz schieben ’a rövidebbet húzza’. ⌂ A két szótagos változatok diftongusos délnémet *kuɒts, *kuɒrts alakra mehetnek vissza. Ezekben a változatokban a mássalhangzók hiátustöltők, bár a t és a d ilyen fajta funkciója szokatlan. A magyar szó jelentése a német szószerkezetekből magyarázható.
☞ TESz.; Mollay: NMÉr.; EWUng.→ kurta