kuckó A: 1604 putzoc (Szenczi Molnár: Dict. Fóculus a.); 1608 koczikban (Nyr. 89: 388); 1622 kuczikbol (Nyr. 7: 82); 1756 kuczkóban (NySz.); 1792 kuſzkó (Baróti Szabó: KisdedSz. Kutzik a.); 1825 Kutzóban (NSz.); 1863 puczék (Kriza [szerk.] Vadr. 513) J: 1 1604 ’tűzhely | Feuerstätte, Herd’ (↑); 2 1608 ’kemencezug, sut, kemecepadka; zug, szöglet | Ofenwinkel, Ofenbank; Winkel, Ecke’ (↑); 3 1804 ’fogda, dutyi | Arrestlokal’ (NSz.); 4 1898 ’viskó; szobácska | Hütte; Stübchen’ (NSz.)

Szlovák  (K.) jövevényszó. |  ≡  Szlk.  (K.) kucik ’kis sarok, zug’ [< szlk. kút ’sarok, szeglet’]. vö. még szlk. kutica ’szobácska, kamrácska’, (N.) ’a kemence hamuhulló ürege’, (N.) kutka ’ua.; tűzhely ‹a sarokban›’.  ⌂  A szó eleji p-t tartalmazó változat keletkezése részben elhasonulással magyarázható, részben a →pócik analógiás hatásával. A pucok változat o hangjához vö. →pásztor. A kuckó forma vagy a m. -kó kicsinyítő képző analógiás hatására keletkezett, vagy a szlk.  (N.) kutka  (↑) szóra megy vissza; az utóbbi esetben a szláv tk > m. ck változáshoz vö. →kalitka, a szóvégi ó-hoz vö. →szittyó. Az 1. jelentés metonímia, a 3. és a 4. pedig metafora az eredeti és legelterjedtebb 2. alapján.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 289; TESz.; EWUng.→ kútya