krokodil A: 1578 e. krokodilusgyík [✐] (MNy. 75: 507); 1585 krokodillus (Cal. 271); 1590 Crocodil sarkany (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 63); 1604 Krokodillos (Szenczi Molnár: Dict.); 1708 Krokodil ſárkány (Pápai Páriz: Dict.); 1708 Krókódillos (Pápai Páriz: Dict. Crǒcǒdīlus a.); 1799 krokodílust (NSz.); 1858 kokodrilyusnak (NSz.); 1898 krokogyélus (Rell: LatSz. 43) J: ’forró égövi, gyíkszabású, nagy testű, ragadozó hüllőfajta | Krokodil (Crocodilus)’
Latin jövevényszó, német közvetítéssel is. | ≡ Lat. crocodilus, (vulg.) cocodril(l)us: ’(nílusi) krokodil’; – vö. még ném. Krokodil ’ua.’. A latinban a gör. κροκόδειλος, κροκόδιλος ’ua.’, tkp. ’kavicsféreg’ szóból került át [< gör. κρόκη’kavics’ + δρῖλος ’féreg’]. ≋ Megfelelői: fr. crocodile; or. крокодил; stb.: ’krokodil’. ⌂ A krokodilus változat szóvégi s-éhez vö. →ámbitus, →glóbus stb. A krokodil forma viszonylag későn vált dominánssá.
☞ TESz.; Nyr. 92: 345; EWUng.→ krokodilkönnyek