kristály A: 1416 u./³ kristalomat [kristalom □] (AporK. 162); 1458 Cristal (OklSz.); 1531 criſtalybol (TelK. 280); 1575 kriſtály (Heltai: Krón. 169a); 1759 Kristally-uͤvegben (NSz.); 1800 Kristáj (NSz.); 1815 krisztaly-gyöngyök (NSz.); 1863 kiristáj (Kriza [szerk.] Vadr. 451) J: 1 1416 u./³ ’síkfelületekkel határolt szabályos, rendszerint átlátszó v. csillogó anyag, képződmény, amelyet ékszerek készítésére is használnak | (Eis)kristall’ # (↑); 2 1568 ’átlátszó, finom, csiszolt üveg | Kristallglas, Bleiglas’ (NySz.)

Vándorszó. |  ≡  Ném.  (kor. úfn.) cristall; ol.  (É.) cristal; szbhv. kristal; cseh krystal; le. kryształ; stb.: ’kristály(üveg)’. Vö. még lat. crystallus, crystallum ’kristály(edény)’ [< gör. κρύσταλλος ’jég; hegyikristály’]. A latinból terjedt el.  ⇒⌂  A magyarba is részben a latinból került át. A kristály forma feltehetőleg az olaszból való.  ⚠  A magyar szó belseji s kizárja a németből való származtatást.

☞ TESz.; Mollay: NMÉr.; EWUng.