kovákol × A: 1585 kouakkolok (Cal. 719 [ɔ: 720]); 1604 Kovákkolas [sz.] (Szenczi Molnár: Dict.); 1708 Kovákolok (Pápai Páriz: Dict. Obvāgio a.); 1784 koákkol (Baróti Szabó: KisdedSz. 47) J: 1 1585 ’sír, rí, ordít, bőg | weinen, brüllen’ (↑); 2 1763 ’kuruttyol, brekeg, vartyog | quaken’ (NSz.)
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A palatoveláris párhuzamosság alapján a →köveköl-lel függ össze. A végződés gyakorító képző. Hasonló onomatopoetikus eredetű szavak: lat. coaxare, quaxare ’kuruttyol, brekeg, kvákog; károg, krákog’; ném. quaken ’kuruttyol ‹béka›; hápog, gágog; ordít’; cseh kvákati ’kuruttyol, brekeg, kvákog; károg, krákog’; stb. ∼ A kovák ’‹egy kisgyerek sírását, bömbölését utánzó szó›’ (1831: Kreszn.) a kovákol-ból jött létre elvonással.
☞ MNy. 43: 57; TESz.; EWUng.→ köveköl