kova A: 1138/ ? Kua [szn.] (MNy. 32: 134); 1211 ? Choache, Cohache, Couaches [hn.] (MNy. 8: 396); (†1015) 1220 k./ Kouas [sz.] [hn.] (Györffy: DHA. I: 75); 1231/ Koaspotak [sz.] [hn.] (Wenzel: ÁÚO. 11: 232); 1533 Koua (Murm. 1566.); 1693 kava (NySz.); 1754 kohát (MNy. 60: 367) J: ’tűz csiholására alkalmas, szilíciumot tartalmazó kemény kvarckő | Feuerstein’ Sz: kovás (†1015) 1220 k./ [hn.] (↑)
Bizonytalan eredetű, esetleg származékszó egy fiktív tőből. | ⌂ A szótő a köv- (→kő) tővariáns veláris változatával lehet azonos; vö. →kavics. A hasonló palatoveláris párhuzamossághoz vö. →mell és →mál, →ség és →ság stb. Az -a végződés kicsinyítő képzőnek tűnik; az alaktanához vö. →anya, →apa stb. ≁ Nem tartozik ide: (R.) kova ’méhfullánk’: kouaiat (1456 k.: SermDom. 2: 507); ez ismeretlen eredetű.