kotnyeles A: 1635 Kotnyeles [szn.] (MNy. 43: 51); 1779 kotynyelesek (MNy. 40: 22); 1788 Kotty-nyeles (NSz.) J: 1 1635 ? ’fecsegő, nagyszájú; szájhős | schwatzhaft; großsprecherisch’ (↑), 1779 ’ua.’ (↑); 2 1779 ? ’hízelgő | schmeichlerisch’ (NSz.), 1801/ ’ua.’ (NSz.); 3 1803 ’mások dolgába illetéktelenül belebeszélő, beleavatkozó | naseweis, vorwitzig’ (NSz.); 4 1847/ ’torkoskodó; a konyhán lábatlankodó | naschhaft; topfguckerisch’ (NSz.) Sz: kotnyeleskedik 1808 Kotnyeleskedni [sz.] (Sándor I.: Toldalék)
Összetett szó. | ⌂ Az önálló szóként nem adatolt koty ~ kotty + a (R.) nyeles ’nyelves’ (→nyelv) mellérendelő összetétele. A koty a →kotyog szócsalád tövével azonos. A nyeles a →nyelv szó (R.) nyel változatából keletkezett -s melléknévképzővel, mindazonáltal ’nyelves’ jelentésben önállóan nem adatolt. Az összetétel eredeti jelentése ’csacsogó, hadaró ‹gyerek›’ lehetett.