koronatanú A: 1843 korona tanúinak (PestiH. 1843. nov. 23.: 807); 1874 korona tanu (NSz.); 1899 koronatanúnak (NSz.) J: ’a legfontosabb vallomást tevő tanú | Kronzeuge’
Német mintára alkotott tükörfordítás, összetett szó. | ≡ Vö. ném. Kronzeuge ’koronatanú’ [az ang. King's (Queen's, State's) evidence ’az ügyészség tanúja’, tkp. ’a király tanúja (a királynőé, az államé)’ alapján]. Az angolszász jogban a vádlottat jelentette, aki a garantált büntetlenségért tettestársai ellen vallott. Megfelelői: cseh korunní svědek; szlk. korunný svedok; le. koronny świadek: ’koronatanú’. ⌂ A magyarban: →korona ’az uralkodói hatalom jelképe’ + →tanú.