kormány A: 1323 Kurmanus [sz.] [hn.] (KárOkl. 1: 53); 1332 Kormanus [sz.] [hn.] (OklSz.); 1405 k. korman (SchlSzj. 779.); 1512 Kormanyos [sz.] [hn.] (MNy. 10: 372); 1608 kórmányos [sz.] (NySz.); 1825 Kórmanyát (NSz.) J: 1 1323 ? ’jármű irányát szabályozó szerkezet | Steuer, Lenkvorrichtung’ # (↑), 1405 k. ’ua.’ (↑); 2 1636 ’uralom, hatalom | Herrschaft, Macht’ (NySz.); 3 1723 ’az állam legfelső szintű végrehajtó és államigazgatási szerve, a miniszterek testülete | Regierung 〈als Kabinett〉’ # (Nyr. 37: 455); 4 1747 ’az ekének az a rendszerint homorú alkatrésze amely a csoroszlya és az ekevas által felhasított földet a barázdába fordítja | Streichblech’ (Balassa I.: Eke 197) Sz: kormányos 1323 [hn.] (↑) | kormányoz 1585 kormánozás [sz.] ’(országot, államot) irányít | (ein Land) regieren’ (Cal. 466); 1585 ’〈járművet〉 irányít | (ein Fahrzeug) lenken’ (Cal. 690) | kormányzó 1757 kormányozó ‹mn-i igenév› (NSz.); 1784 ’intéző, jószágigazgató | Gutsverwalter’ (NSz.); 1787 ’helytartó | Gouverneur’ (NSz.) | kormányzat 1792 kormányozat (Baróti Szabó: KisdedSz. Várasi szabás a.)

 Déli szláv jövevényszó. |  ≡  Blg. кърма ’kerítés, karám; hajókormány, evező, kormány’; szbhv. krma ’kerítés, karám; kormánykerék, evező, kormány’; szln. krma ’kerítés, karám’; – óe. szl. krъma ’ua.’ [valószínűleg indoeurópai eredetű; vö. gör. κορμός ’tuskó, rönk, (fa)hasáb’]. Megfelelői más szláv nyelvekben is megtalálhatók.  ⌂  A szóvégi mássalhangzó keletkezésmódja tisztázatlan; de vö. →pásztormány. A 2–4. jelentés metafora; a 4. jelentéshez vö. még kormánydeszka ’kormánylemez’  (1604: Szenczi Molnár: Dict.). Az elvont jelentésekhez vö. lat. gubernaculum ’kormánylapát vezérlés, irányítás’.  ⌂⇒  A magyarból (talán visszakölcsönzésként): szbhv. korman ’kormánylapát’.

☞ Horger: MSzav. 108; Kniezsa: SzlJsz. 282; TESz.; EWUng.→ kurta, surc