kordul A: 1577 k. megh kordul (OrvK. 232) J: ’egyszeri korgó hangot ad, illetőleg korogni kezd | einmal knurren; zu knurren anfangen’
korog [1] A: 1577 k. korganÿ [sz.] (OrvK. 238); 1578 korrogássokat [sz.] (NySz.); 1600 korog (MNy. 42: 77); 1838 Kurrog (Tsz.), de vö. →kurrog J: 1 1577 k. ’〈gyomor, has〉 üres állapotban az éhség jeleként morgásra emlékeztető hangot ad | knurren 〈Magen〉’ # (↑); 2 1645 ’gargalizál | gurgeln’ (NySz.); 3 1670 ’morgó hangot ad, kurrog | knurren’ (NySz.)
korrogat ∆ A: 1643 korrogat (Comenius: Jan. 37) J: 1 1643 ’korog, morog | knurren, murren’ (↑); 2 1800 ’〈has, gyomor〉 korog | knurren 〈Magen〉’ (NSz.)
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A szótő a →kurjongat, →kurrog stb. szócsaládjának tövével függ össze. A végződések különféle igeképzők.
☞ NyK. 34: 460; NNyv. 3: 148; TESz. korog a.; EWUng.→ kortyant, kurjongat, kurrog