korbács A: 1585 korbats (Cal. 642); 1616 korpacz (MNy. 80: 251); 1639 korbáttsal (NySz.); 1754 karbáts (NSz.); nyj. kolbács (ÚMTsz.); korbáncs (MTsz.) J: 1 1585 ’rendszerint nyélre erősített, szíjból font rövid, vastag ostor | Riemenpeitsche’ # (↑); 2 1791/ ’verés, ütlegelés | Peitschen’ (NSz.)
Oszmán-török jövevényszó, valószínűleg szerbhorvát közvetítéssel is. | ≡ Oszm. kırbac̦ ’szíjostor’; – vö. még szbhv. korbač, krbač ’ua.’. Az oszmántörökben tisztázatlan eredetű. ≋ Megfelelői: ném. Karbatsche; rom. gârbaci; le. (R.) korbacz; stb.: ’ua.’. ⌂ A korbáncs változat szó belseji n-je inetimologikus, a kolbács változat r > l hangváltozással keletkezett. A 2. jelentés metonímia.
☞ Kniezsa: SzlJsz. 673; TESz.; Kakuk: ÉlOsm. 238; EWUng.