kopoltyú A: 1395 k. hal kopothow (BesztSzj. 320.); 1405 k. hal kopolte (SchlSzj. 819.); 1435 k. hol copolto (SoprSzj. 158.); 1560 k. kopotoya (GyöngySzt. 3257.); 1577 kopoltjuia (KolGl.); 1767 kapotyúja (Pápai Páriz–Bod: Dict. Branchiae a.); 1800 koppútyújába (NSz.); 1801 Kopoltyú (NSz.); 1804 kopúttyús [sz.] (NSz.); 1833 Hal-kapaltyú, Kopetyó, Kopótya (Kassai: Gyökerésző 2: 349); 1834 Kopétyó (Kassai: Gyökerésző 3: 191) J: ’vízben élő állat oxigénfelvevő szerve | Kieme’ #
Szófajváltással keletkezett egy relatív fiktív tő származékából. | ⌂ Főnevesült folyamatos melléknévi igenév -ú képzővel; vö. fogantyú (→fog¹), →kallantyú stb. A relatív tő a kop (→kap) igeváltozatból jött létre -lt mozzanatos képzővel; vö. →rikolt, →sikolt stb. A megnevezés alapja az lehet, hogy a halak kopoltyúja a vizet némileg beszippantja, gyorsan elnyeli.
☞ MNy. 7: 145, 44: 18; Nyr. 82: 226; TESz.; EWUng.→ kap