konzul A: 1533 conſul (Murm. 2311.); 1585 Konsul (Cal. 247); 1786 Konzul (NSz.) J: 1 1533 ’〈az ókori római köztársaságban〉 legfőbb tisztviselő | Statthalter; höchster Beamter 〈im altrömischen Reich〉’ (↑); 2 1786 ’vmely külképviseleti hatóság szolgálatában álló állami tisztviselő | Vertreter eines Staates 〈im diplomatischen Bereich〉’ (↑)

konzulátus A: 1708 consulatus (MNy. 88: 382); 1869 consulátus (NSz.); 1872 konzulátus (NSz.) J: 1 1708 ’konzuli hivatal | Amtsgebäude eines Konsulats’ (↑); 2 1865 ’konzuli hivatal | Amt eines Konsuls’ (Babos: KözhSzt. consul a.)

A szócsalád időrendben korábbi tagja, a konzul latin jövevényszó. |  ≡  Lat. consul ’az ókori római köztársaság két vezetőjének egyike’ [vö. lat. consulere ’tanácsot ad, tanácskozik, konzultál’].  ≋  Megfelelői: ném. Konsul; fr. consul; stb.: ’konzul’.  ⌂  A szó belseji z-s ejtésmódhoz vö. →cenzúra stb.

A konzulátus nemzetközi szó. |  ≡  Vö. ném. Konsulat; ang. consulate; fr. consulat; stb.: ’konzulátus, konzuli hivatal’; – vö. még lat. consulatus ’ua.’.  ⇒⌂  A magyarba a latinból és a németből került.

☞ TESz.; EWUng.→ konzílium