konty A: 1395 k. konth (BesztSzj. 610.); 1405 k. kenth [? ɔ: konth] (SchlSzj. 1175.); 1429 Kontyus [sz.] [szn.] (OklSz.); 1533 koongia (Murm. 1930.); 1702–1760 Gontyát (ItK. 14: 460); nyj. koncs (Nyatl.) J: 1 1395 k. ’női fejdísz, főkötő | Frauenkopfputz, Haube’ (↑); 2 1429 ’befont v. összecsavart, a fej hátulján v. a fejtetőn csomóban feltűzött hajzat | Haarknoten’ # (↑); 3 1702–1760 ’fej, főképp mint az egész ember jelképe | Kopf, haupts. als Sinnbild des Menschen’ (↑); 4 1785 ’turbán | Turban’ (NSz.); 5 1799 ’madár bóbitája | Schopf des Vogels’ (NSz.); 6 1872/ ’kunyhó csúcsa; a nyeregtetőnek az épület elején v. végén levő, ferde háromszöghöz hasonló része | Spitze einer Hütte; Walm’ (NSz.) Sz: kontyos 1429 [szn.] (↑)
Bizonytalan, esetleg onomatopoetikus eredetű. | ⌂ Párhuzamos szóhasadással keletkezhetett a →kacs ellentétpárjaként; vö. még →korcs. A szó belseji n-hez vö. →bogáncs, →gáncs stb. A cs ~ ty hangváltozáshoz vö. →kuncsorog, →kutyorodik stb. A korábbi jelentés az eredeti ’hajlat, görbület; meggörbül, elgörbül’ 2. jelentésből magyarázható, a további jelentések metonimikus, ill. metaforikus úton ebből fejlődtek ki. ⚠ Az olaszból való származtatása téves.