konkurál A: 1700 concurrálni [sz.] (NSz.); 1792 konkurrálni [sz.] (NSz.); 1846 concurálhasson [sz.] (NSz.); 1892 konkurál (Kovács Gy.: LatEl. 63) J: 1 1700 ’közreműködik, hozzájárul | mitwirken’ (↑); 2 1792 ’pályázik vmire | sich um etw bewerben’ (NSz.); 3 1814/ ’verseng, versenyez | wetteifern’ (NSz.)

konkurens A: 1792 Concurrenseknek (NSz.); 1886 konkurrens (NSz.); 1929 konkurens (NSz.) J: ‹fn› 1 1792 ’kérelmező, pályázó | Bewerber’ (↑); 2 1805/ ’vetélytárs | Konkurrent’ (NSz.) | ‹mn› 1886 ’versenyző, vetélkedő 〈személy, vállalkozás〉 | wetteifernd, konkurrierend 〈Person, Unternehmen〉’ (NSz.)

konkurencia A: 1807/ concurrentiából (NSz.); 1833 concurentiát (NSz.); 1839/ konkurrencziát (NSz.); 1888/ konkurenczia (NSz.) J: 1 1807/ ’versengés; (üzleti) vetélkedés | Wettbewerb; Konkurrenz’ (↑); 2 1831 ’(üzleti) versenytársak összessége | Gesamtheit der Konkurrenten 〈haupts. in der Wirtschaft〉’ (NSz.)

Latin jövevényszók. |  ≡  Lat. concurrere ’összefut, összetalálkozik; verseng’ [vö. lat. currere ’fut, szalad, siet’] | lat. concurrens ’összeütköző, versengő’ | lat. concurrentia ’versengés, konkurencia(harc)’.  ≋  Megfelelői: ném. konkurrieren, Konkurrent Konkurrenz; fr. concourir, concurrent concurrence; stb.: ’verseng, vetélkedik’, ’konkurens, rivális, vetélytárs’, ’konkurencia, verseny(helyzet)’.  ⌂  A konkurál ál végződéséhez vö. →ágál stb. A konkurens szóvégi s-éhez vö. →evidens stb.

☞ TESz. konkurrál a.; EWUng.→ kurzus