kongat A: 1290 k. koncatýa [t-j] (VatGl.); 1611 Kongatom (Szenczi Molnár: Dict.) J: 1 1290 k. ’hangosan csörömpöl vmivel | mit etw heftig rasseln’ (↑); 2 1290 k. ’szid, megdorgál | tadeln, rügen’ (↑); 3 1611 ’(haranggal) kongó hangot idéz elő | schallen lassen, die Glocke anschlagen’ # (↑); 4 1808 ’üt-ver, püföl | schlagen, prügeln’ (NSz.); 5 1835 ’ostorral cserdít | mit der Peitsche knallen’ (MNy. 65: 338)

kondít A: 1423 Kondortho [sz.] [szn.] (OklSz.); 1713 kondétt (Kis-Viczay: Sel. 122); 1754 kónditsák (NSz.); 1784 Kondítója [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. 101) J: 1 1423 ? ’kongó hangot idéz elő | läuten, erschallen lassen’ # (↑), 1754 ’ua.’ (↑); 2 1713 ’szellent | furzen’ (↑); 3 1784 ’kiált, ordít | schreien, brüllen’ (↑); 4 1838 ’haláleset v. temetés alkalmával harangoz | das Totenglöcklein läuten’ (Tsz.); 5 1872 ’ostorral cserdít | mit der Peitsche knallen’ (NépkGy. 1: 392)

kong A: 1544 kong (RMKT. 2: 184); 1554 konognak vala (Tinódi: Cronica Nlb) J: 1 1544 ’tompa, mély hangot ad | dumpf schallen, hohl klingen’ # (↑); 2 1787/ ’〈ember, állat〉 kis számban van vmely nagyobb helyen, helyiségben | sich in geringer Zahl irgendwo, in einem größeren Raum befinden 〈Mensch, Tier〉’ (NSz.)

kondul A: 1649 kondul (NySz.) J: ’〈harang v. hasonló eszköz〉 egyszeri, mélyen zengő hangot ad | erschallen, ertönen 〈haupts. Glocke〉’ #

Onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  Eredetileg a tompa, kongó, mély hangok utánzására. A végződések különféle igeképzők. A kongat és a kong 2. jelentése metonímia.  ∼  Nem elterjedt forma, de idetartozik a kong régi palatális párhuzamos alakja: kenghe  [sz.] ’cseng, kong’  (1456 k.: SermDom. 2: 312).

☞ Bárczi: SzófSz. kondít a.; TESz. kondít a.; EWUng.→ hang