konfirmál A: 1474 meg [con]firmal·ȧ [l-j] (BirkK. 3b); 1575 meg confirmála (Heltai: Krón. 101b); 1793 konfirmállya [l-j] (NSz.) J: 1 1474 ’(tisztségben) megerősít vkit | bekräftigen, bestätigen 〈bes. im Amt〉’ (↑); 2 1792 ’(meg)bérmál | firmen’ (Mindszenti: ReligHistLex. Confirmatio a.); 3 1838 ’〈protestánsoknál〉 hitbeli megerősítésben részesít | konfirmieren’ (Kiss K.: SzatmEgyhTört. 220); 4 1885 ’〈protestánsoknál〉 hitbeli megerősítésben részesül | konfirmiert werden’ (NSz.) Sz: konfirmálás 1559 confirmalaſt (Székely I.: Krón. 173a)
konfirmáció A: 1474 [con]firmac[i]oat (BirkK. 3b); 1575 confirmációt (Heltai: Krón. 65b); 1789 konfirmátziót (MNy. 69: 366) J: 1 1474 ’megerősítés 〈tisztségben〉 | Bestätigung 〈im Amt〉’ (↑); 2 1792 ’bérmálás | Firmung’ (Mindszenti: ReligHistLex. Confirmatio a.); 3 1810 ’〈protestánsoknál〉 hitbeli megerősítés | Konfirmation’ (Tóth F.: Liturgika 158)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. confirmare ’megerősít’, (e.) ’bérmál’ [vö. lat. firmare ’rögzít, erősít’] | lat. confirmatio ’rögzítés, erősítés’, (e.) ’bérmálás’. ≋ Megfelelői: ném. konfirmieren, Konfirmation; ang. confirm, confirmation; stb.: ’konfirmál’, ’konfirmálás’.