konduktor A: 1707 Conduktoroknak (MNy. 88: 381); 1793 Konduktorral (NSz.); 1845 Conducteur [es. nem m.] (Nyr. 11: 86); 1854 conducteur (NSz.); 1878 konduktört (NSz.); 1892 kondoktor (NSz.) J: 1 1707 ’a postakocsi vezetője; kalauz | Schaffner der Postkutsche; Schaffner 〈im allg〉’ (↑); 2 1865 ’fémtest az elektromosság összegyűjtésére | Metallkörper zur Ansammlung von Elektrizität’ (Babos: KözhSzt. conducteur a.); 3 1882 ’szonda | Sonde’ (MagyLex. 10: 491)

Nemzetközi szó. |  ≡  Ném. Konduktor ’vezető ‹energiáé stb.›; szonda; stb.’, (au.), (svájci) Kondukteur ’kalauz’, (R.) ’felügyelő, vezető, irányító’; ang. conductor ’vezető ‹közlekedési eszközé, energiáé, személyé›’; fr. conducteur ’ua.’; stb. Vö. még lat.  (k.), (h.) conductor ’felügyelő, vezető, irányító; kalauz ‹tulajdoné, vagyoné›’ [< lat. conducere ’összevezet, gyűjt’].  ⇒⌂  A magyarba főleg a latinból került át; egyes változatok a francia és az osztrák alakot tükrözik.

☞ TESz.; EWUng.→ dózse