kondor × A: 1075/ ? Cundura [sz.] [hn.] (MonStrig. 1: 58); 1347 ? Kondor [szn.] (MNy. 63: 367); 1350 ? Gundur [szn.] (MNy. 63: 366); 1704 kondor (Thaly: Adal. 2: 39); 1748 gondor-haja (MNy. 60: 228) J: 1 1075/ ? ’csavarodó, tekeredő | sich schlängelnd’ (↑), 1808 ’ua.’ (Sándor I.: Toldalék); 2 1347 ? ’göndör, kunkorodó 〈haj(ú), szőr(ű), szár(ú) stb.〉 | kraus(haarig)’ (↑), 1704 ’ua.’ (↑)

Déli szláv jövevényszó. |  ≡  Blg.  (N.) къ́дър ’göndör (hajú)’; szbhv.  (R.) kudar ’? ua.’; szln. koder ’göndör hajfürt; uszkár, pudli’ [tisztázatlan eredetű; de vö. →guzsaly]. Vö. még szlk. kader ’göndör hajfürt’; or. кудри [többes szám] ’ua.’; stb.  ⌂  A szó belseji n vagy arra utal, hogy a szó még a 10. sz. vége előtt, vagy pedig egy bolgáros szláv nyelvváltozatból a 12. sz. végéig került a magyarba; vö. →abroncs, →dorong stb. Az 1. jelentés metafora az eredeti 2. jelentés alapján; ha a régi [hn.] idetartozik, a jelentésváltozás korán végbement.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 200; TESz.; EWUng.; H.Tóth-Eml. 383→ göndör, guzsaly