komiszáros ∆ A: 1535 commiſſarioſſoknak (KL. 136.); 1552 comissariossok (LevT. 1: 94); 1556 commiſſariuſit (MNy. 69: 230); 1556 komyssariossogathys [sz.] (LevT. 1: 181); 1558 komisariust (EWUng.); 1789 Komiszszáriusok (MNy. 69: 365); 1790 Kommiszáriusok (NSz.); 1798 Kommiszszárosságot [sz.] (NSz.); 1810 Komiszariusok (MKsz. 1984: 356); 1837 Komiszszáros (NSz.); 1846 Komiszáros (NSz.) J: ’(állami) megbízott, biztos | staatlicher Beauftragter’

komisszár ∆ A: 1790 komiszárság [sz.] (ItK. 11: 169); 1954 ezredkomisszár (Nyr. 78: 222) J: 1 1790 ’(állami) megbízott, biztos | staatlicher Beauftragter’ (↑); 2 1954 ’pártmegbízott; politikai biztos a hadseregben | Parteibeauftragter; politischer Kommissar beim Militär’ (↑)

Latin jövevényszók, német és orosz közvetítéssel is. |

A komiszáros latin jövevényszó. |  ≡  Lat.  (k.) commissarius ’megbízott, biztos’ [vö. lat. committere ’összehoz, egyesít; megbíz’]. A régi magyar s-el való ejtésre vö. →passió stb.; az sz-es változatra vö. →asszisztál stb. Az eredeti ius végződésből az i későbbi kiesése olyan szakmanevek hatására történhetett, mint az árus (→áru), csapláros (→csaplár).

A komisszár német, később orosz jövevényszó. |  ≡  Ném. Kommissar ’közjogi biztos; rendőrhivatalnok; stb.’; or. комиссар ’pártbiztos; katonai-politikai biztos’.  ≋  Megfelelői: fr. commissaire; ol. commissario; stb.: ’megbízott, biztos’.  ⌂  A magyarban a 2. jelentés orosz hatásra jött létre a politikai nyelvhasználatban.

☞ TESz.; Horváth M.: NEl.; EWUng.→ komisszió