kombináció A: 1639 combinatioknak (EWUng.); 1789/ combinatióknak (NSz.); 1839/ kombináczió (NSz.) J: 1 1639 ’összeállítás, kombinálás; következtetés | Zusammenstellung; Folgerung’ (↑); 2 1877 ’adott számú elemek meghatározott csoportosítása 〈a matematikában〉 | Kombination 〈Math.〉’ (Keresztesi: Mat. 72); 3 1900 ’tervszerű összjáték | planvolles Zusammenspiel’ (NSz.)

kombinál A: 1763 combinálván [sz.] (NSz.); 1860 kombinálom (NSz.) J: 1 1763 ’összeállít; csoportosít | zusammenstellen; gruppieren’ (↑); 2 1808/ ’eshetőségek számbavételével következtet | folgern’ (NSz.); 3 1835 ’matematikai műveletet végez | eine Operation der Kombinatorik vornehmen’ (Keresztesi: Mat. 72); 4 1902 ’〈játékban〉 tervszerűen összejátszik | planmäßig zusammenspielen 〈im Spiel〉’ (Bánhidi: Sportny.)

Latin jövevényszók. |  ≡  Lat. combinatio ’egyesülés, egyesítés’ | lat. combinare ’(kettőt) egyesít’ [vö. lat. bini ’mindkettő’].  ≋  Megfelelői: ném. Kombination ’összekapcsolás, egybekötés; egy fajta munkaruha, ingnadrág; összjáték a sportban’; ang. combination ’kombináció, összeállítás’; fr. combinaison ’ua.’ stb.; – ném. kombinieren; fr. combiner; stb.: ’összeállít, kombinál’.

☞ TESz. kombinál a.; EWUng.→ billió, kombájn, kombi, kombinát, kombiné